Petőfi Sándor:ERDŐBEN
Sötétzöld sátoros Merengve nézek a
Erdőben járok. Patak habjára,
Kevély tölgyfák alatt Melynek nyílsebesen
Szerény virágok. Rohan le árja;
A fákon madarak, Fut, mintha kergetné
Virágon méhek. A felleg árnyát,
Ott fönn csattognak, itt A fellegét, amely
Lenn döngicsélnek. Fölötte száll át.
Nem rengedez sem a Ekként kergettelek,
Virág sem a fa; Ifjúi vágyak!
Hallgatják a zenét Árnyak valátok, el
Elandalodva. Nem foghatálak - -
Vagy alszanak talán? Menj, menj, emlékezet!
Elszenderedtek?... El is feledtem,
Megálltam én is és Hogy e magányba én
Mélán merengek. Feledni jöttem.
